A fővárosi lomtalanítási rendszer átalakításáról szóló diskurzus egy dolgot kiválóan megmutat: teljesen elfelejtettünk gondolkodni és vitázni. Ezt jól mutatja az, ahogy itt is azonnal felálltak a szekértáborok. Az egyik oldal szerint az új rendszer csak jó lehet, a másik oldal szerint pedig csakis a régi rendszer a tökéletes – ezzel a gondolati futammal kezdi véleménycikkét a Népszavában Bodrog Zoltán, a Sétáló Budapest szakpolitikai vezetője, az Óbudai Egyetem oktatója. Mint kiderül, ő inkább a meglévő, pontosabban a most megszünt rendszer mellett tör pálcát.
Ha már körforgásos gazdaság, a valódi házhoz menő lomtalanításba megnyugtató módon beépíthető a legjobb megoldás, az újrahasználat is
– írja, majd érdekes fölvetéssel él:
Miért ne lehetne például a MOHU alvállalkozója valamilyen formában az a sok szegény család, akik eddig kisebbrészt újrahasználható kincseket kerestek, nagyobbrészt viszont az utcai szemét – szintén tiltott, de betarthatatlan – helyben szétveréséből és a kilóra értékesíthető darabok feldolgozóba juttatásából éltek?