A Wuppertal Intézet tanulmánya szerint a német építőipar fenntarthatóbbá tételéhez klímavédelmi és erőforrás-hatékonysági szempontokat kell előtérbe helyezni. Az építőipar jelenleg jelentős nyersanyag-felhasználó (40%) és hulladéktermelő (55%), valamint nagy CO₂-kibocsátással jár. A körforgásos gazdaságban és a fenntartható építőanyagok alkalmazásában komoly lehetőségek rejlenek innováció, gazdasági növekedés és munkahelyteremtés szempontjából. A közszféra kulcsszerepet játszhat az átállás ösztönzésében, különösen a 400 milliárd eurós infrastrukturális különalap révén.
Főbb akadályok:
-
Hiányos digitális eszközök (pl. BIM, anyagútlevél),
-
Nem egységes szabványok az újrahasznosított anyagokra,
-
Bonyolult engedélyezési eljárások,
-
Kevés gazdasági ösztönző,
-
Hiányzó kötelező újrahasznosítási kvóták.
A tanulmány 8 fő cselekvési területet határoz meg:
-
Kötelező újrahasznosítási kvóták és anyag-specifikációk bevezetése.
-
Életciklus-elemzés kötelező alkalmazása az építkezéseknél.
-
Fenntarthatósági szempontok beépítése a közbeszerzési pályázatokba.
-
Pénzügyi ösztönzők és beruházási támogatások biztosítása.
-
Digitális infrastruktúra fejlesztése (pl. anyagútlevelek, városi bányászat adatbázis).
-
Képzések és szemléletformálás az iparági szereplők körében.
-
Városi bányászat stratégiai fejlesztése a másodlagos nyersanyagok hasznosítására.
-
A másodlagos anyagok jogi helyzetének egyértelműsítése.
A tanulmány szerint az építőipari fordulat nemcsak ökológiai szükségszerűség, de a német gazdaság zöld modernizációjának alapja is