Útban van, hulladék – nem egyszer ilyen gondolatokkal társítják a reklámok az aományozást.
A 24.hu ma déli kiadásában Balázs Barbara arról ír, hogy ami útban van, inkább a lomtalanításon rakja ki az ember; az pedig, hogy szemetet, hulladékot és adományt csak a nézőpont választ el, nagyon rossz üzenet. Ugyanis így kerül a nagymama csorba porcelán kávéskészlete a hajléktalanszállóra, jön a lyukas zokni és a félszemű maci a gyerekotthonba, vagy a kabát, amiben „csak a cipzárt kell megjavítani” a súlyosan nélkülöző családhoz. A helyes kommunikáció olyan, ami épp azt emeli ki, hogy a másodkézből való dolgok is lehetnek értékesek, lehet azokat is szeretettel, tisztelettel adni, és hogy azokat nem a kukából mentjük meg. Olyan kommunikáció, ami arra biztat, hogy
ne abból indulj ki, neked mi van útban otthon, hanem abból, hogy másnak mire lehet szüksége, minek örülne.