A rendszerszemléletben nincs linearitás, tehát nem az van, hogy ott bejön a természeti meg a humánerőforrás, itt kijön a haszon és közben kipottyan a szemét. Nemcsak input-output létezik, ezek összefonódva, állandó kölcsönhatásban működnek. A lineáris szemléletben minden, ami a gazdaság körül van, a gazdaságért van. Bejön az erőforrás, feldolgozom, eladom, megcsörli a rendszer, és aztán kidobja a végét szemétként, vissza a természetbe. Ha ugyanezt rendszerben látom, akkor rájövök, hogy ha azt ott fölveszem, akkor valamiből kivettem. És amikor leteszem a fölösleget szemétként, akkor is tudnom kell, hogy ezzel valamilyen ökológiai rendszerbe belenyúltam – nyilatkozta a 24.hu ma déli kiadáésában Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, az Európai Ökológiai Közgazdaságtani Társaság alelnöke. Véleménye szerint a “körforgásos gazdaság” puszta szómágia. Mikor körforgásos gazdaságról beszélünk, még ott is linearitásban gondolkodunk, hiszen a-ból következik b, abból c és így tovább. Azért sikerült ezt a kifejezést elfogadtatni a zöld növekedés és a fenntartható fejlődés nevű kamuelméletek híveivel, mert a körforgásos bűvészkedés is azt ígéri, hogy nem kell változnunk: nem kell változnia a gondolkodásunknak, a mindennapi cselekedeteinknek, az intézményrendszereinknek. Eközben a hatékony körforgás képtelenség, mert egyrészt mindig van veszteség, másrészt a fogyasztást növelik ezek az intervenciók, és a végén jó esetben ott tartunk, hogy nem csináltunk semmit, de az a valószínűbb, hogy rosszabb lesz a helyzet, mint volt. A körforgás-történetben egyébként az a legszebb, hogy a kulcskérdést nem tesszük fel: ez az egész itt minek pörög? Van értelme, hogy pörögjön? Oké, be lehet majd dobni a Kinder-tojásból kijövő műanyag vackot egy olyan rendszerbe, ahol újra lehet hasznosítani, de van-e értelme a Kinder-tojást körforgásban tartani?
