Hosszabb elemzést közölt a kávézás környezetterhelő, hulldéktermelő szerepéről tegnap a Humusz. A probléma csak első ránézésre marginális, ugyanis a Földön kétmilliárd feketét fogyasztunk naponta. Az utóbbi évek legnagyobb dobását az egyszer használatos, kapszulás kávék jelentették, amelyek egyrészt a semmiből emelték fel az instant kávéjáról elhíresült, svájci székhelyű Nestlé kapszulás egységét, a Nespressót, másrészt elárasztották a világot egy addig nem létező fajtájú csomagolóanyag-szeméttel. Egy kanadai kutatás megvizsgálta, mekkora kibocsátással jár, amíg a kávébab eljut az ültetvényről a csészénkig. A teljes életciklust tekintve bizonyos esetekben a filteres-csepegtetős kávéfőzési módszer körülbelül másfélszer több kibocsátással járhat, mint a kapszulás kávé.
A Quebeci Egyetem kutatóinak eredményei azoknak a kutatásoknak a sorába illeszthető, amelyek szerint a kávé környezetkárosítással járó üvegházhatásúgáz-kibocsátása legfőképpen a termesztésből, a szállításból és a kávéfőzési módszerből adódik, és ezeknél kisebb hányadot tesz ki a csomagolással járó szennyezés. A kávécserje, ez a fényes levelű, zömök növény az árnyékot szereti, viszont a kávétermesztés modernizálásával kiűzték az erdő mélyéről, és végeláthatatlan sorokban kezdték el termeszteni, ahol állandóan tűzi a nap. Ezt intenzív öntözéssel kompenzálták, miközben egyre jellemzőbb a talaj műtrágyázása és a növényvédőszerek használata is. A termesztés gépesítése, az öntözés és a dinitrogén-oxidot kibocsátó műtrágyák használata (amelyek gyártása nagy mennyiségű földgázt igényel) óriási mértékben megnöveli a kávé karbonlábnyomát.
Ugyanezt a kérdést feszegeti a Qubit hasábjain Radó Nóra, ha valaki érdeklődik a téma iránt, érdemes azt, a garfikonokkal bővebben illusztrált anyagot is elolvasnia.