Nehezen érthető indokkal rúg bele ismét, mondhatni menetrendszerűen a BIOKOM Nkft-be az Új Dunántúli Napló illetve vele karöltve a BAMA. Zavaros, valószínűleg sosem létezett olvasói levélre hivatkoznak, idézzük: “Olvastam a napokban, hogy a veszélyes hulladékot összeszedik és eltakarítják a városból. Ez mind szép és jó, ám a Biokom új vezetése óta a régi, jól bevált hagyományt felszámolták Pécsett. Anno minden évben volt egy nap, amikor a veszélyes hulladékot elvihettük egy kijelölt területre. A festékesdobozokat, a megmaradt vegyszert, permetezőszert, göngyöleget stb. Nem kellett az Eperfás útra vagy a Szigeti tanyára szállítani ezeket a holmikat. Nekünk nincs autónk, gyalog járunk vagy busszal. Így cipeljük a veszélyes hulladékot? ”
Az “egy kijelölt hely” helyett maga az olvasó jelöl meg kettőt. A “minden évben volt egy nap” helyett most a vasár- és ünnepnapokat leszámítva valamennyi nap nyitva tartanak a hulladékudvarok, amelyek egyébként nem a BIOKOM új vezetése óta működnek, hanem hosszú esztendőkkel ezelőtt nyiltak meg. A levélírónak nincs autója, de semmiféle gondot nem jelent számára, hogy a teli festékesdobozokat, permetezőszereket, göngyöleget stb. “gyalog járva vagy busszal” cipelje haza a belvárostól ugyancsak messze kieső Prektikerből, Óázisból vagy az Obiból. Épp csak az a kis maradék okoz gondot.
Az Olvasó, ha netán mégis létezik, érdekes személyiség lehet.