Két 35 éves koncesszióban is fontos előrelépés történt, rögzíti a tényt tegnapi lapszámában a Telex. A hulladékgazdálkodásért nem volt tülekedés. A tenderre csak a Mol Nyrt. jelentkezett. A jelenlegi helyzetet vizsgálva a szerző, Bruckner Gergely megállapítja, hogy a kukaholding által összefogott hulladékmenedzsment több okból is rossz. Ehhez szempontrendszert is állít. A nagyjából 130-140 milliárd forintos piac ma nem igazán átlátható, mert önkormányzati bugyrokban működnek a szolgáltatók. Az is biztos, hogy a rezsiáron igénybe vehető rendszer fenntarthatatlan. Az új szisztéma kiépítése az Európai Uniótól a hazai lakosságig minden szereplő érdeke, írja az újdondász, minden szereplőnél sorolja az okokat is, és hozzáteszi: következő előkészítő szakasz rendkívül izgalmas lesz. Most kell ugyanis megszületnie a jogi keretnek, a szerződéseknek, most kell kialakulnia, hogy kik és mit fognak csinálni majd egy év múlva.
Ha a rendszerben egy szereplő 35 évre megkap egy teljes, országos piacot (vagyis a biztosított időtáv és a piacméret is számít), akkor olyan beruházásokat tud végrehajtani, olyan megtérülésekre tud bazírozni, amelynek révén javul a begyűjtés, a szelekció, az újrahasznosítás, az energiahasznosítás. Az is reménybeli elvárás nyilván, hogy az államnak ne kelljen évente hatvan-hetven milliárd forintot beönteni az ágazatba. A Mol nem kívánta részleteiben is kommentálni a hulladékgazdálkodás átalakítását, de a korábbi közlemények és megnyilvánulások alapján azért lehet ismerni a motivációit. Mikor kezd egy nagy cég valami egészen újba? – teszi fel a kérdést Bruckner. Részben talán akkor, amikor az alapműködése már remekül elvan, ontja a készpénzt, vagy éppen akkor, amikor biztosan tudja, hogy valami teljesen újba kell fognia, mert amit csinált, annak vége. A MOL alaptevékenység most egyszerre termel remek nyereséget, de valóban egyszerre keresi is már a cég a fosszilis idők utáni arcát. Ugyanakkor hiába óriási feladat az országos koncesszió, pénzügyileg még így is kicsi a Mol életében az alaptevékenységhez képest. A cég egyébként deklaráltan vállalt égetőépítést. Adná magát a feltételezés, hogy ezt ott tegye, ahol annak produktumára lenne igény. Például a nagy energiaigényű Mol-telephelyeken, ahol megvan a felvevő hőpiac.
Az egész modell leginkább neuralgikus pontjának továbbra is az tűnik, hogy mi lesz a jelenlegi szereplőkkel. A Mol egészen biztosan nem akar teljesen új járműveket, eszközparkot venni. Kérdés persze, hogy mi van, ha valaki nem szeretné odaadni a kapacitásait, a járműveit? Lesz-e a rendszerben erre valamilyen erőltetett megoldás, kényszerű központosítás, például valamilyen kisajátítási eljárás? Azt hallani, hogy a koncesszor abban bízik: az indokolt költségei majd megtérülnek. A koncesszió gyökeresen új kísérlet. A mai rendszeren nincs mit siratni, hiszen pocsék eredményt produkál. Viszont az új szisztéma sikeréhez sem lesz elég az új váz, ahhoz egyéni felelősség, jobb lakossági mentalitás, azt támogató edukáció és persze sok-sok innováció, beruházás és értelmes szabályozás is kell. Még egyszer: a jogi szabályozás majd most alakul ki.
A Telex rendkívül izgalmas elemzését több hírportál, így az Online Krónika is átvette.